Örömmel tudatom, hogy Kiss Ágnes integrált mentálhigiénés szakember keresett meg azzal a szándékkal, hogy szakértőként szívesen részt vállalna az idén megjelenő könyvem megszületésében.
Ágnes így nemcsak első olvasóim egyike volt, hanem érzékeny és mélyen reflektív visszajelzéseivel is megerősítette bennem, hogy érdemes volt megírni ezt a történetet.

Ahogy írta:
„Tegnap éjjel végeztem a könyved olvasásával. Nem azért tartott ennyi ideig, mert nem tetszett, hanem mert annyira megérintett, hogy néha le kellett tennem és rendezni a lelkemet.”

Ez a mondat számomra különösen sokat jelentett. Ági szívből gratulált a történethez, és kiemelte azt is, hogy mennyire fontos és ritka az a mélységű önreflexió, ami megjelenik a könyv végén. Ezt így fogalmazta meg:

„Ez egy csodálatos történet, ami nagyon sokat ad majd a világnak. Nagyon szépen, kereken megírtad, és ami igazán meglepett, hogy nagyon mély önreflexió van a végén… ez egy magasabb szintre emeli a többi történet közül.”

Ági azt is megosztotta velem, hogy mennyire át tudta érezni az érzelmi hullámvasutat, amin a történet során a szereplők keresztülmennek – a szülők, a gyermek és a közvetlen környezet is. Így írt erről:

„Gyönyörűen viszed végig azt az elképesztő érzelmi hullámvasutat, amire ebben a helyzetben a szülők, a gyermek és a közvetlen környezet is felül.”

Hálás vagyok, hogy szakértőként, szakmai tudásával, együttérzésével és azonnali kapcsolódásával hozzájárul a könyvemhez.

Ahogy ő fogalmazott:
„Nagyon köszönöm az élményt és hogy elsők között olvashattam. Na meg, hogy részt vehetek ebben az álomprojektben. Már a magaménak is érzem!”

Köszönöm, Ági, hogy velem tartasz ezen az úton…