Gyakran gratulálnak nekem a sikereimhez, úton-útfélen. Vásárlók az üzletben, ahol a főállásomban dolgozom közel 20 éve. A gyógyszertárban, a benzinkúton, a kormány-ablakban, vagy éppen amikor a Kislányomra várok suli után az Iskola udvaron. Gratulálnak a könyvhöz, a könyvbemutatókhoz, a meghívásokhoz. Jól esik és erőt ad, mert rengeteg munka van a háttérben, még ha nem is tekintem munkának. Eljuttatni a könyv hírét az emberekhez, sokkal nehezebb, mint maga a könyv megírása volt.

Jól esnek a visszajelzések, de ma a konyhából beszűrődő húsleves illata elindított bennem valamit. A siker, mint olyan, sokan-köztük én is- azt gondoltam, hogy mindig egy látványos, mérhető, bizonyítható, kézzel fogható valami. Valójában az igazság az, hogy a könyvem nem tette értékesebbé az életemet, de láthatóvá tett belőle valamit. Életem legfontosabb periódusát. Ma, mikor a laptopom elé leültem és írni kezdtem- a Férjem éppen az ebédet készítette. Nem azért, mert megkértem rá, hanem azért, mert azt szerette volna, hogy legyen időm ma magamra, ami nálam azt jeleni, hogy legyen időm írni. A Kislányunk játék közbeni kacaja szűrődött be írás közben, beborította az íróasztalom környékét, a helyiséget és a szívemet.

Megfogalmazódott bennem, hogy az igazi siker valójában láthatatlan. Az én legjelentősebb sikerem ma a húsleves illatán és a Kislányom kacaján keresztül talált rám.

Valaki figyel rám és gondoskodó szeretettel vesz körül, hogy békében tudjak alkotni , adni a világnak valamit majd a jövőben-a második könyvemet. Az otthon, a megtartottság, a biztonság, a Gyermekem boldogsága, felhőtlen vidámsága valójában láthatatlan sikerek.

Szerencsés vagyok, mert ma felismertem a láthatatlan sikereimet.

Azt tapasztalom, hogy az emberek gyakran méricskélik magukat másokhoz, e miatt kevesebbnek hiszik magukat másokhoz képest, pedig de a saját életükben is rengeteg láthatatlan siker rejlik. Talán most nem az írói vénám szólal meg, hanem az epigenetikus tanácsadói: úgy hiszem sokkal több boldog ember lenne, ha naponta észre vennénk a láthatatlan sikereinket is.

A legnagyobb sikereinket rajtunk kívül szinte senki sem láthatja.

Pedig talán éppen azok számítanak igazán....

Amikor ezeket a sorokat olvasod és kevésnek érzed magad, lehetséges, hogy a legnagyobb sikereid már rég ott vannak az életedben.

Csak nem látszanak.